Áldozat

 „Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul.” – Ef 5:2

Mivel a Fiú személyes áldozatot mutatott be Istennek, nekünk is kötelességünk hasonlóan cselekedni. Krisztus érettünk áldozta magát, nekünk pedig Őnéki kell áldoznunk az életünket. Önmagát adta az emberek szükségleteinek teljesítéséért, nekünk pedig hasonlóan kell cselekednünk. Az áldozathozatal a lelki és a fizikai élet alapját képezi. 
A körülöttünk található, Isten által teremtett világban minden kész áldozatot hozni ahhoz, hogy eleget tegyen szükségleteinknek, vágyainknak és elvárásainknak. A természet egyfajta általános alázattal igyekszik kényelmesebbé és gazdagabbá tenni az ember életét. Végeredményben azonban ez Isten gondviselésének egyik megnyilvánulási formája. Az asztalunkra kerülő minden szelet kenyér áldozatot hordoz magában, ami kapcsolatban áll Krisztus áldozatával. 
Krisztus áldozatát – ami a bűnből való megváltásunkat jelentette – Isten mélységes elégtétellel és csodálattal fogadta el. Ekkor a Megváltó egy minden név fölött való Nevet kapott. Hálánk és odaadásunk áldozatát Isten ugyancsak értékelni fogja, és egy olyan új nevet fog adni, amit csak a viselője ismer. 
Az áldozat és a szolgálat terén mindig van még hová fejlődni és növekedni. Miközben növekedünk lelkileg, hogy elérjük a Krisztus teljességének mértékét, megfelelő képességeket és hajlamokat fejlesztünk ki annak érdekében, hogy olyan projektekbe és tevékenységekbe fektessünk be, amelyek Isten dicsőségét és az Ő szeretetét tartják szem előtt. 

Milyen áldozatot kell hoznom, hogy azt elfogadja és értékelje Isten, és azzal örömöt szerezzek Teremtőmnek és Megváltómnak?