Barátság

„Minden időben szeret, aki igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére.” – Péld 17:17

A barátság az egyik legcsodálatosabb dolog, amiben részünk lehet itt, a földön, mivel ez a világ csak kevés olyan lehetőséget kínál, amelyben jól érezhetjük magunkat. Az igazi barátság azonban napjainkban már szinte luxusnak számít. Hatalmas előjog, ha valakinek sikerül ilyen kapcsolatot ápolni embertársaival. Ugyanakkor a barátságnak vannak bizonyos szabályai, amelyeket tiszteletben kell tartani, hogy megfelelőképpen működhessen. 
Az igazi barátság a feltétel nélküli, érdekmentes szeretet kifejeződése. Az ilyes fajta szeretet viszonylag ritka, mégis létezik és mindannyiunk rendelkezésére áll. Az igazi szeretet Istentől származik, és mindenki kaphat tőle. Társadalmi vagy anyagi körülmények nem befolyásolhatják ennek a szép és hatalommal bíró szeretetnek a kiáradását. 
A barátságot nem lehet sem kikövetelni, sem kikényszeríteni. A barátság felajánlását azonban félreérthetik, és a barátságért koldulás sem működőképes. 
De van valami más, ami sokkal jobban működik: felkínálni a barátságot valakinek, aki értékeli azt és örül neki. Az igazi barátság a szeretet egyik funkciójaként részesül olyan válaszban, amely messze meghaladja a befektetett „tőkét”. 
Sajnos azonban a barátság is elhalhat, elveszhet. Ha a barátságot tápláló két „csatorna” valamelyike eltorlaszolódik, vagy nem kap elegendő utánpótlást, a kapcsolat szenvedni kezd, sőt, súlyos károkat szenvedhet, mígnem teljesen elhidegül, vagy éppen gyűlöletbe, ellenségeskedésbe csap át. 
Ezért kell tehát a barátságot kellő áldozatvállalással és elszántsággal ápolni. Megéri!

Hány barátomnak szolgáltatok elegendő okot arra, hogy baráti kapcsolatot ápoljon velem azáltal, hogy folyamatosan ragaszkodásomról, odaadásomról és hűségemről biztosítom őket?