Mindentudás

„Péter, Jézus Krisztusnak apostola… az Atya Isten eleve rendelése szerint.” – 1Pt 1:1,2
 
Miután Péter immár három és fél évet töltött a Mester közvetlen társaságában, egyre jobban megértette, hogy mi különbözteti meg Jézust a kor többi tanítóitól. 
Jézus feltámadása után, a Galileai tenger partján így szólt az apostol: „Uram, te mindent tudsz” (Jn 21:17). Rájött, hogy Mestere milyen magas szintű ismeretekkel rendelkezik. 
A tengernél történtek óta eltelt elég hosszú idő alatt Péter még szorosabbra fűzte kapcsolatát a feltámadt és immár mennybe ment Üdvözítővel. A Kis-Ázsiában és a világon mindenütt élő hívőknek azt írta, hogy most már biztosan kijelentheti: Jézus nemcsak a múltat és a jelent, hanem a jövőt is kiválóan ismeri. 
Péter meg volt győződve arról, hogy Isten a Fia által ismeri az ő teljes életét, és ez adott számára biztonságérzetet és hitet.  
Mindentudó Istennek szolgált, ez viszont nem mentesítette saját tervei és tettei iránti felelőssége alól. Valójában ebben rejlik a különbség Isten mindentudása és az eleve elrendelés között. A mindentudás azt jelenti, hogy Isten előre tudja, mit fogunk tenni, miközben az eleve elrendelés azt feltételezi, hogy Isten előre meghatározta, mit kell, vagy mit nem kell tennünk, és ettől az iránytól nincs módunkban eltérni. 
Isten azonban szabad akarattal teremtett bennünket, és tiszteletben tartja a szabadságunkat, ami viszont nem akadályozza meg Őt abban, hogy mindent előre tudjon rólunk. 

Isten minden döntésemet ismeri? Milyen döntéseket kellene meghoznom, hogy azok Isten számára és számomra is előnyösek legyenek?