Előírás

 „Az Úrnak lelke van én rajtam… Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét.” – Lk 4:18-19

Az előírás szónak legalább két jelentése van. Ezek közül az egyik orvosi kezelés előírására, recept kiállítására utal. Átvitt értelemben (némely nyelven – például románul) jelentheti egy bizonyos bűncselekmény elévülési idejét is (prescripţie). Továbbá egy különleges jelentéssel is számolnunk kell: a zsidó törvények pontosan meghatározták, hogy a szegénység miatt szolgasorsra jutott rabszolgákat mennyi idő után kellett felszabadítani. 
A mai szöveg Jézus kijelentését tartalmazza, amely a kapernaumi zsinagógában hangzott el nyilvános munkásságának kezdetén. Jézus átvitt értelemben épp erre a jubileumi évre, vagy szombatévre gondolt. 
Minden ötvenedik év az isteni irgalom évének számított, ezért ekkor szabadon kellett bocsátani a zsidó rabszolgákat, az időközben eladott földterületeket pedig vissza kellett szolgáltatni az eredeti tulajdonosoknak. 
A Mester által sugallt előírás azonban utalt a bűn és a halál uralmának végére is, ami az Ő keresztáldozatakor következik be. Feltámadásakor Krisztus visszavette a föld feletti uralmat, és ajándékokat osztogatott az embereknek. Sátán legyőzött ellenséggé vált, s ezáltal teljesedett a kígyó fejének eltaposására utaló jövendölés (1Móz 3:15). 
A kegyelem országa magával hozta az ótestamentumi kötelező szertartások elévülését, és kihirdette e rendszer összes foglyainak szabadon bocsátását. Krisztusnak köszönhetően a törvény ítélete megszűnt, a régi rabszolgaság helyét pedig átvette a hit általi új élet. 
A hívőnek ettől kezdve a szabadság gondolkodásmódját kell elsajátítania, és olyan szabad emberként kell viselkednie, mint aki az Istené, és kegyelem által él Isten dicsőségére és embertársai örömére. 
 

Mennyi önfegyelemre van szükségem ahhoz, hogy a Jézus Krisztusban nyert szabadságnak örvendhessek?