Terv

„Azért, hogy megismertettessék most a mennybeli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az egyház által az Istennek sokféle bölcsessége, amaz örök eleve-elvégezés szerint, amelyet megcselekedett a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” – Eféz 3:10-11

Mai nyelvezettel a következőképpen hangzana ez a szöveg: Isten egész teremtett műve és a világegyetemben élő összes értelmes lény az Isten egyháza révén immár lehetőséget kapott arra, hogy megismerje azt a sokrétű bölcsességet, amellyel Isten alkot, és véghezviszi a Fia, Jézus Krisztus által lefektetett tervet.
Pál e kijelentésének számos vetületét elemezhetnénk. Gondoljunk például arra, hogy Isten azon tervét, amely során hatalmas erőket és eszközöket vonultat fel, hogy megmentse az embert a siralom völgyéből, az apostol az „örök eleve-elvégzés” jelzővel illeti. A kifejezés azt sugallja, hogy egy hatalmas kiterjedésű, átfogó tervről van szó mind az érintett időszakra, mind pedig a számos apró részletre vonatkozóan. Olyan ez, mint amikor átfogó, több apró részletből álló tervet készítünk. 
Ezt az átfogó művet nevezzük megváltási tervnek. De nemcsak mi nevezzük így, mivel ezt örököltük elődeink lelki megújulást eredményező mozgalmaitól. Más egyházak is hozzánk hasonlóan gondolkodnak. Ennek a tervnek a középpontjában Megváltónk, Jézus Krisztus és engesztelő áldozata áll. Jelen pillanatban a Megváltó legfőbb szolgálata a közbenjárás és a mennyei szentély megtisztítása. A terv végcélja pedig az, hogy minden megújul, és eljön a dicsőség Országa. 
Megtaláltam-e a helyem Isten hatalmas tervében, hogy az Úr az én hozzájárulásomat is örömmel fogadhassa terve véghezviteléhez?