Állhatatosság

„Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt.” – 2Pt 1:5

Péter apostol számára teljesen idegen az a gondolat, hogy a hit általi üdvösséghez semmilyen erőfeszítésre nincs szükségünk. Igaz, hogy a megváltottaknak semmi érdemük nincs a bűntől való szabadulás folyamatában, viszont felelősségvállalásra és erőbedobásra elengedhetetlenül szükség van a részükről. Az apostol kitartást, állhatatosságot javasol a hívőnek, továbbá pedig azt tanácsolja, hogy az ismereteihez társítson gyakorlatot, magatartásához és jelleméhez pedig meggyőződést. 
Az állhatatosság összpontosítást és energiát igényel, ha azt akarjuk, hogy a dolgok jó irányba haladjanak. Néha beáll a fáradtság vagy a kimerültség, de ilyenkor az állhatatosság segít tovább haladni és elérni a kitűzött célt. 
A lelki állhatatosság azt jelenti, hogy rendszeresen és következetesen eldöntjük: bármely körülmény és következmény ellenére hűségesek maradunk Istenhez. Az állhatatosságot a túlzások elkerülése végett időnként kellő bölcsességgel és ítélőképességgel felül kell vizsgálni. 
Megtörténhet, hogy egy adott helyzetben nincs is szükségünk állhatatosságra, mert csak elpazarolnánk az erőforrásainkat. Éppen ezért az állhatatossághoz társítsunk kiegyensúlyozottságot, továbbá pedig értsük meg Isten elvárásait, elveit és jellemét. Isten állandó, bölcs és teljes mértékben jóindulatú. 
A tévedésektől senki sem mentes, de az állhatatosság segít túllépnünk a kudarcokon és a hibákon. Krisztus mellet töltött tanítványsága idején maga Péter apostol is megtanulhatta ezt. 
Állhatatosságunknak tehát a Krisztussal való szoros kapcsolatban kell megnyilvánulnia. Csak ez biztosíthatja számunkra a győzelmet. 
Hitem mely területein kellene további erőfeszítéseket tennem ahhoz, hogy lelki sikereket érjek el?