Teljesítmény

 „És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen.” – Zsolt 1:3

A mai szöveg egy nagyon szép képet tár elénk: egy fa, amely az állandóan rendelkezésére álló víz mellett növekszik, s így képes eleget tenni rendeltetésének. Bőséges termést hoz, és a termése sikeresen beérik. Külsőre élettel, szépséggel van tele, és egyensúlyban van az élete. Az év minden napján, még a száraz időszakban is remek formában van. Mondhatjuk tehát, hogy ez a fa kiválóan teljesít. 
Az első zsoltár írója azonban a lelki emberről beszél, akit szembeállít a világi, földi természet uralta emberrel. A „minden munkájában jó szerencsés lészen” kijelentés nem egy fára, hanem egy olyan emberre utal, aki az élet minden területén jól teljesít. 
A szemléltetés által bemutatott fának azért sikerül kivívnia embertársai tiszteletét, mert rendelkezésére áll a vízforrás, amelyből folyamatosan táplálkozhat. Így van ez a lelki emberrel is. Neki is szüksége van a Forrással való kapcsolatra. 
Az előző vers meghatározza a lelki ember stabilitásának és teljesítményének forrását, ami nem más, mint az Úr törvénye. A szövegösszefüggés alapján az Úr törvénye az akkori történelmi időszakban létező Szentírás. 
A lelki ember teljesítményének a kulcsa az állandó és életerős kapcsolódás ehhez az erőforráshoz. A lelki ember nemcsak erkölcsi tanulságokat tartalmazó szép történeteket talál a Bibliában: sikeres életének erejét is a Szentírásból táplálkozva nyeri. 
Lelki szempontból kellően hatékony az életem? Vagy még mindig szükségem van arra, hogy helyreállítsam az erőt adó kapcsolatomat az Igével?