Föld

 „Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harminc annyit.” – Mt 13:8

A mennyei Mester első példázatai egyikében a földművelésről, a vetésről és a termés gondozásáról beszélt. Íme, a Mester által említett didaktikai eszközök: magvető, mag, talaj. Jézus magyarázata szerint a talaj, amibe elvetik a magot, az emberi lélek, az evangéliumot befogadó személyes magatartás. 
Az evangéliummal összhangban levő „jó föld” a különböző emberi lelkiállapotoknak csupán a negyedét képezi, ami azt is jelenti, hogy a többség a világ széles útjait járja, miközben az engedelmesség keskeny ösvényén csupán kevés ember halad. 
Isten azt szeretné, hogy minden ember megtérjen, viszont a megtérés nem tömegmozgalom.
A lélek vagy a személyes irányultság jó talaja a hívők esetében legalább három kategóriába sorolható. Egyeseknél a lelki élet száz százalékos termést hoz, másoknál hetven, megint másoknál pedig csupán harminc százalékot eredményez. 
De mivel a Mester itt nem tesz különbséget e három kategória között, nekünk sem kellene a hitbeli megvalósításaink alapján mérlegelnünk, vizsgálgatnunk egymást. A jó föld leginkább az evangéliumhoz való viszonyulásunkat jelenti. És ez a legfontosabb szempont, amit figyelembe kell vennünk.  
Ha meg kellene vizsgálnom az evangéliumhoz való viszonyulásomat, melyik kategóriába sorolhatnám magam, és milyen téren kellene még többet fejlődnöm?