Fáradozás

„Szüntelenül emlegetve a ti hitetek munkáját, és a ti szeretetetek fáradozását, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől való reménységeteknek állhatatosságát.” – 1Thess 1:3 

Az apostol azt mondja a thessalonikai gyülekezet tagjairól, hogy „fáradoznak” a szeretetben. A kifejezés azonban nem testi vagy pszichikai fáradtságra utal, mint amilyet a nap végén érzünk, hanem inkább a mindennapi tevékenységek során alkalmazott erőkifejtésre. A thessalonikai testvérek és testvérnők minden cselekedetét a testvéri szeretet, a közösség fejlődése és a keresztény üzenet hirdetése iránti érdeklődés motiválta. Az ilyesfajta hittel és reménységgel társult szeretet figyelmének középpontjában Jézus Krisztus áll. 
A szeretet fáradozása elsősorban személyes kérdés, amely által követjük a szeretet és az önzetlen szenvedély, valamint az érdeklődés által ösztönzött céljainkat. A thessalonikai hívők bizonyára nem töltöttek minden napot a gyülekezetben, a nyilvános istentiszteleteken, viszont ott, ahol épp tartózkodtak, napi teendőik végzése közben figyelmük elsősorban Istenre összpontosított, de az emberekre és nehézségeikre is odafigyeltek. 
A thessalonikai hívők nem voltak túlságosan gazdagok, kétkezi munkát kellett végezniük a létfenntartásuk érdekében. Így tehát, miközben dolgoztak, keresték az alkalmat, hogy eleget tehessenek embertársaik szükségleteinek. Ennek köszönhetően a meg nem tért emberekben így született meg az érdeklődés az igazság és az ismeretek iránt. Ezek az alkalmak a személyes bizonyságtevés alkalmaivá váltak, amelyek eredményeképpen újabb jelöltek csatlakoztak Isten országához, és járultak hozzá a gyülekezet gyarapodásához. 
Semmi sem gátol ma bennünket abban, hogy ugyanígy járjunk el. 
Engem mi motivál az egyszerű, közönséges feladatok elvégzésére? Vagy talán még van mit fejlődnöm az Isten és emberek iránti missziós lelkület terén?