Vendégszeretet

„Legyetek egymáshoz vendégszeretők, zúgolódás nélkül.” – 1Pt 4:9

A vendégszeretet a kegyelem megújító változásainak a jele a hívő ember életében. A vendégszeretet a testvéri szeretet és a mások szükségleteiről való azonnali gondoskodás kifejeződése. Péter apostol a keresztény hitközösségben megnyilvánuló közösségi érzés kifejeződéseként elengedhetetlennek tartja a vendégszeretetet.  
Amikor a testvérek és a testvérnők együtt fogyasztják el az ételt, valójában a gyülekezeti kapcsolataik is erősödnek. Ezáltal tárják ki egymás előtt a szívüket, beszélnek örömeikről és nehézségeikről, és tanácsért, vezetésért fordulnak egymáshoz. Megosztják egymással hittapasztalataikat, közösen imádkoznak és bátorítják egymást. Az új hívők pedig szintén ilyen alkalmakkor tanulhatják meg az új életmód gyakorlati vetületeit, miközben megfigyelik, hogy a testvérek miként oldják meg a szombatünnepléssel és a más vallásúakkal kapcsolatosan felmerülő problémáikat. 
A vendégszeretet ezenkívül alkalmat ad arra is, hogy támogatást nyújtsunk azoknak, akik válsághelyzetbe kerültek a családi életükben, vagy éppen a hitbeli meggyőződéseik miatt jutottak nehéz helyzetbe. 
A vendégszeretet tehát a gyülekezet és a tagok lelki növekedésének egyik eszköze. Az adományozónak hálaérzetet és beteljesülést eredményez, a vendégszeretet haszonélvezőjének pedig segítséget és biztonságot nyújt. Idővel ezek a szerepek felcserélődhetnek, s így mindenki nagyon sok szolgáltatásban és áldásban részesülhet. 
Van-e még mit igazítanom, javítanom azon, ahogy a vendégszeretetet gyakorlom?