Lakoma

 „És Lévi nagy lakomát készíte néki az ő házánál; és vala ott nagy sokasága a vámszedőknek és egyebeknek, akik ő velük letelepedtek volt.” – Lk 5:29

A Lévi Máté házában megtartott lakoma kiváló missziós alkalomnak bizonyult a Mester számára. Olyan emberek gyűltek össze, akiknek voltak kérdéseik, és készek voltak meghallgatni a szavait. Mindig missziós lehetőség, valahányszor ilyen előnyökkel kecsegtető alkalom adódik, a Mester sem hagyta kihasználatlanul. Ma élő tanítványainak is így kellene eljárniuk. 
A sok vendégnek szervezett lakoma kiválóan szemléleti a mennyek országát. Szó van tehát meghívásról és meghívottakról. De beszélhetünk a meghívás elfogadásáról vagy éppen a lelki értékekkel szembeni hanyagságról is, továbbá a megfelelő öltözetről, a költségekről és a haszonról vagy a haszonélvezőkről. A szöveg továbbá említést tesz az első, illetve az utolsó sorban levő helyekről, azaz az elsőkről és az utolsókról. A menyegzői lakomán szemügyre veszik a meghívottak állapotát, és akik nem felelnek meg az elvárásoknak, azokat eltávolítják. 
Fontos részlet, hogy Máté a Mester tiszteletére rendezte a vendégséget, mivel Ő hívta el Mátét a vámszedői asztaltól, és fogadta be a tanítványai közé. A lakoma célja az volt, hogy a Mester érezze jól és megtisztelve magát, és legyen lehetősége másokat is meghívni, ha nem is a tanítványi szolgálatra, de legalábbis az üdvösségre. 
Tettéért Máté senkitől sem várt el dicséretet vagy hálát. Örült, hogy a barátaival megoszthatja azon örömét, hogy Krisztus tanítványai közé soroltatott. És egyáltalán nem törekedett arra, hogy a költségei megtérüljenek. Áldozathozatalával Mestere iránti tiszteletét és hódolatát akarta kifejezni. 
Máté tette milyen módon sugallja számomra is azt, hogy vendégséget kellene szereznem a barátaimnak?