Ellenzék

„Némely kaján emberek azonban azt mondák: Mit segíthet ez rajtunk? És megvetették őt, és ajándékot nem vivének néki. Ő pedig olyan volt, mintha semmit sem hallott volna.” – 1Sám 10:27
 
Saul már uralkodása kezdetén szembesült az ellenzékkel. Amikor a mennyben felütötte fejét a bűn, akkor jelent meg az ellenzék is, ami a vég idejéig munkálkodni fog. Íme, az ördög nevének egyik jelentése: „aki a másik oldalon állókhoz csatlakozik”. Az ellenzék tehát az a másik oldal, amely mindig ellenkezik. 
Saul ellenzéke azonban nem volt teljesen ördögi, és nem is kellene annak tartanunk, hiszen Saul uralkodása sem volt tökéletes. Néha megtörténik, hogy az ellenzék helyesen jár el, míg a vezetés téved. Ebben az esetben az ellenzék létjogosultságot nyer. Tevékenységével hozzásegíti a vezetőket, hogy jobban figyeljenek oda, és kerüljék a tévedéseket, mivel az ellenzék válaszlépései súlyos és költséges károkat okozhatnak. 
Saul uralkodásának kezdeti időszakát számos pozitívum jellemezte, többek között az, ahogy az ellenzékhez viszonyult. Tudomásul vette, hogy van egy csoport, amelynek tagjai nincsenek megelégedve királyi tevékenységével, mégsem próbálta elnyerni a bizalmukat. 
Végeredményben úgyis Saul tettei igazolták a későbbiek során, hogy képes volt-e vagy sem tiszteletre méltó rangra emelni Izraelt a környező népek között. 
Kezdetben a dolgok jó irányba haladtak, de sajnos nem sokáig. Ahelyett, hogy számolt volna azzal, hogy hajlamos a tévedésre – és ebben segítségére volt az ellenzék –, Sault rövid időn belül magával ragadta szeszélyes és változó személyisége, végül pedig Istentől elszakadva fejezte be életét. Ennek a szomorú történetnek azonban soha többé nem lett volna szabad megismétlődnie. 
Hogyan viszonyulok azokhoz, akik nem értenek egyet velem? Mit tehetnék annak érdekében, hogy ellenzéki magatartásuk a javamat szolgálja?