Nyugalom

„Annakokáért megvan a szombatja az Isten népének.” – Zsid 4:9
 
A mai szöveg még mindig fejtörést okoz a Szentírás számos olvasójának és kutatójának. A szövegkörnyezet alapján arról a „szombatról” vagyis pihenésről van szó, amit Izraelnek nem sikerült megszereznie az ígéret földjére való érkezése után. Józsué nem tudta teljes mértékben átadni a népnek a szent pihenés gondolatát, ami sokkal többet jelentett annál, hogy Izrael nemzettségei birtokba vettek egy országot. Kánaán bevétele után a szent pihenésnek vagy nyugalomnak egyszerű pihenésnél többet kellett volna jelentenie.  
Pál a szövegkörnyezetben egy jól ismert szóval próbálja visszaadni a nyugalom fogalmát, és ebben a versben, mint ahogy más szövegekben is, a sabatismos kifejezést, vagyis a „szombat” egyik melléknévi alakját használja, aminek a jelentése: mélységes és szent pihenés. A fordítók némelyike a sabatismos kifejezést a „nyugalom” szóval próbálta visszaadni, ezzel azonban a szöveget megfosztotta attól a szépségtől és mély értelemtől, amire a szerző törekedett.  
Egyes fordítók a „szombat nyugalma” kifejezést használják, ami helyes, és tiszteletben tartja az apostol szándékát. Viszont nagyon sokan az olvasók közül ebben a kifejezésben látják a szombat szentsége vasárnapra való áthelyezésének bizonyítékát is. 
A szerző azonban nem erre gondolt. Pál egyszerűen csak kijelenti, hogy a szabadulás nyugalma olyan, mint a szombat nyugalma, és hogy nekünk is szükségünk van erre az áldásra. Ezt a nyugalmat Isten az Ő kegyelme és irgalma által kínálja fel cserébe fenntartások nélküli odaadásunkért.  
Isten kegyelme által részesültem-e én is a szabadulás nyugalmában? Vagy még mindig csak keresem és várom a szombat nyugalmához hasonló nyugalmat?