Szem

„Tisztábbak szemeid, hogysem nézhetnéd a gonoszt, és a nyomorgatást nem szemlélheted: miért szemléled hát a hitszegőket?” – Hab 1:13

A szemünk az egyik legkifejezőbb érzékszervünk. Szemmel érzékeljük a világot, ugyanakkor üzenetet is küldünk vele a körülöttünk élők felé. Nagyon sokat elárul rólunk az, ahogyan a világot szemléljük. Tekintetünk lelkiállapotunkról is árulkodik: kifejezi örömünket és szomorúságunkat, érdeklődésünket vagy közönyünket, jóságunkat vagy gonoszságunkat. 
Habakuk próféta Isten szeméről beszélve próbálja kifejezni az Úr bűnhöz való viszonyulását. Isten szemének tisztasága valójában teljes lényének tisztaságát fejezi ki, és ezzel a tisztasággal nem egyeztethető össze a bűn. Következésképpen a bűn nem állhat meg Isten szeme előtt. Az isteni dicsőség egyszerűen nem tűri el a bűn látványát. 
Szavaival a próféta szeretné tudatosítani Isten népében a szentségre és engedelmességre vonatkozó isteni elvárásokat. Tehát ha Isten szeme nem viseli el, és nem is akarja meglátni a gonoszt, az emberi szemnek sem kellene csodálnia az Istennel szembeni engedetlenség és elidegenedés tetteit. 
Isten megígérte, hogy ellenségeskedést szerez az ember és a bűn között, de ha az ember megtűri a bűnt, megszokja a jelenlétét és vele él együtt, a szíve a gonoszsághoz fog ragaszkodni, s így kapcsolata a Teremtővel megromlik, megszakad. 
Az Istentől való elszakadásnak biztos halál a következménye. Ezért tehát a hívő embernek – a mennyei példát követve – Isten szemén keresztül kellene tekintenie a világra, és ki kellene fejlesztenie a bűnnel szembeni elutasítás és utálat érzését. 
Milyen magatartást tanúsítok azok iránt a dolgok iránt, amelyek egy igazi keresztény ember számára alantasak és helytelenek? Jól érzem magam a bűnben, vagy gyűlölöm és elutasítom azt?