Fáradtság

 „És ímé nagy háborgás lőn a tengeren, annyira, hogy a hajót elborítják vala a hullámok; ő pedig aluszik vala.” – Mt 8:24

Amikor a hajót hullámok vetik ide-oda, nem könnyű nyugodtan aludni a fedélzeten. Ez csak akkor történhet meg, ha az illető nagyon ki van merülve, de még így is ura a helyzetnek. Nos, ez történt Jézus esetében is. Fáradt volt, és a szeszélyes időjárás nem tudta megakadályozni abban, hogy elaludjon. Viszont a természet elemeit Ő tartotta ellenőrzése alatt. Nem volt oka álmatlanságnak vagy aggodalomnak. Később, a Gecsemáné kertjében aztán eljött számára is az álmatlanság és a kínszenvedés ideje, de ott, a tengeren ez a helyzet nem állt fenn. 
Jézus hozzánk hasonló ember volt, ezért mindazt át kellett élnie, amit mi, emberek élünk át ezen a földön. Ezek között ott volt a fájdalom és a fáradtság, a szomorúság és a csüggedés is. Szenvedéseinket is magára vette. 
Habár a fáradtság a lemondás és tehetetlenség érzésével jár, furcsa mód mégis az álmatlanság és a nyugtalanság kiváló ellenszerének bizonyulhat. Lelkiállapotunk hozzájárulhat ahhoz, hogy a fáradtság végül áldássá váljon. Ha a lélek megbékélt és nyugodt, a fáradtság megteremti a pihenés és a megújulás lehetőségét. A pihenéssel elkerülhető a kimerülés és a szenvedés. 
Jézus nyugalomra hívta a megfáradtakat és megterhelteket, ellenben itt egy olyan különleges fáradtságra utalt, amit a bűn okoz az ember életében. Az ilyes fajta fáradtságot az alvás nem képes megszüntetni, hanem ellenkezőleg, még a szükséges alvástól is megfoszt bennünket. A dolgok csak akkor állnak helyre, ha Jézus elé visszük lelkünk összes terhét. Ott nyugalmat, gyógyulást és helyreállítást biztosít számunkra végtelen szeretete, gondoskodása, irgalma és jósága folytán. 
Könnyen el tudok aludni, amikor fáradt vagyok? Vagy talán szükségem van Jézus különleges beavatkozására, mellyel rendet teremt az életemben?