Esküvő

 „És harmadnapon menyegző lőn a galileai Kánában.” – Jn 2:1

Az ember életének egyik legfontosabb eseménye az esküvő. Teljesen biztos, hogy esküvő után már nem lesz olyan az élet, mint korábban volt. A férfi belép a családfők sorába, aminek eredményeképpen a társadalom az őt megillető tiszteletben részesíti. Igazi férfivá válik. A nő életcélt kap és biztonságot, ezek után a férjéhez tartozik. Ez az állapot számára beteljesülést, stabilitást és védelmet jelent. Ekkor válik igazán nővé. 
Az esküvőhöz általában éneklés, tánc, ajándékozás, evés és ivás tartozik. Már az esküvőre való meghívás is örömteli esemény a nagy napra várakozva. De mindezeken túl az esküvő az a nap, amikor megünneplik a vőlegény és a menyasszony szerelmét, amely beteljesülést nyer és győz. Ettől kezdve örökre egyek – vagy legalábbis így kellene lennie. 
A kánai menyegzőre meghívást kapott Jézus is, aki el is ment a tanítványaival együtt. Jézus édesanyja is jelen volt, mivel rokoni szálak fűzték a családhoz. Ezenkívül Mária felelt azért, hogy a vendégek megfelelő kiszolgálásban részesüljenek. Ennek tudható be, hogy amikor az italkészlet fogytán volt, azonnal a tettek mezejére lépett. Nem tudta, mi fog történni, de meg volt győződve, hogy a Fia mindent megtesz annak érdekében, hogy elkerüljék az ünneplés kudarcát. 
Jézus bizonyára ma is kész cselekedni, hogy megelőzze számos esküvőn a kudarcot. Csak meg kell hívni, és örömmel kell fogadni Őt. 
Jézus még mindig a közelben tartózkodik? Elég közel vagyok hozzá, hogy szükség esetén közbeléphessen, és az élet örömünnepe ne fulladjon kudarcba?