Megsemmisítés

„Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.” – 1Kor 15:26

A pusztítás, megsemmisítés a bűn és a bűn összes formájának egyik sajátossága. A termodinamika második törvénye alapján a folyamatok vagy a rendszerek akkor hajlamosak a teljes leállásra, amikor külső forrásból már nem táplálja őket energia. A semmi, a nemlétezés hosszútávon a létezés egyetlen kilátásának tűnik. De milyen jó, hogy Isten tartja fenn és fejleszti tovább mindazt, amit kezdetben alkotott. Ő biztosítja mindennek azt az erőt, ami jövőt és reménységet nyújt a teremtett világ számára.
Ilyen kontextusban tehát a halál egy pusztító folyamat, amely állandó veszélyt jelent az életre és annak összes vetületére nézve. Ez szomorú és elkerülhetetlen valóság, viszont hit által szemtanúi lehetünk majd a dolgok helyreállításának, mely kilátás szerint a halál végül meg lesz semmisítve. Pál bátorítóan jelenti ki, hogy végül a halál el lesz törölve.
A halálnak a maga során fontos rendeltetése lesz: végül megsemmisíti a bűnt és a bűnösöket azért, hogy az Isten által újjáteremtett világegyetem megtisztulhasson. Érdekes módon a halál csomagban érkezett a bűnnel. A halál a bűn következménye, végül mégis maga a halál fogja megsemmisíteni a bűnt. Miután a halál tárgya megsemmisül, a halál is haszontalanná válik, ezért ő maga is megszűnik létezni.
Ezzel a művelettel a béke, az összhang és az örökkévalóság újra helyreállhat anélkül, hogy bármi akadályozná, bármilyen felhő beárnyékolná, zavarná.

Hogyan használhatom a megsemmisítést arra, hogy gyarapítsam a jó dolgokat, a rosszakat pedig eltöröljem?