Tudatlanság

„E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek.” – ApCsel 17:30

Az ártatlan tudatlanság önmagában érthető és elfogadható, viszont teljesen másképp állnak a dolgok, ha a tudatlanság a közöny és érdektelenség következménye. Felelősséggel tartozunk mindazért, amiről kellő érdeklődés mellett tudomást szerezhettünk volna, mint ahogy azért is, amit megtehettünk volna, ha kellő érdeklődést és odaadást tanúsítunk.
Pál az előkelő athéniakhoz szólva kihasználta az alkalmat, hogy a lehető legünnepélyesebb módon mutassa be küldetését. Meglehet, hogy hallgatóit valósággal sokkolta vagy elriasztotta a felhívása.
Viszont ez volt számukra az aranyalkalom. Már egy kis jóindulat is elég lett volna a részükről, hogy ezt a lehetőséget kihasználva betekintést nyerhessenek a keresztény gondolkodásmód titkaiba és gazdagságába, melyeket Pál igyekezett a lehető legvonzóbb módon feltárni előttük. Az apostol bizonyára számolt azzal, hogy hallgatói kevés adattal és képzéssel rendelkeznek a megtérésre vonatkozóan. Ezért figyelmesen és reménykedve viszonyult a tudatlanságukhoz, és bátorította őket, hogy ne érezzék rosszul magukat a Bibliával és a megváltással kapcsolatos ismereteik hiánya miatt. Felhívásában úgy mutatta be Istent, mint aki kegyelemmel és irgalommal teljes, ugyanakkor kellően határozott is ahhoz, hogy ne lehessen Őt figyelmen kívül hagyni. Az athéniak megtéréssel és lelki megújulással kapcsolatos tudatlanságát egy kis jóindulattal könnyen helyre lehetett volna hozni. Csupán egy döntésre lett volna szükség a részükről.
Hogyan fogom megoldani tudatlansági problémáimat azokon a területeken, amelyekkel kapcsolatosan még vannak számomra tisztázatlan fogalmak?