Halhatatlanság

„Ama boldog és egyedül hatalmas, a királyoknak Királya és az uraknak Ura, kié egyedül a halhatatlanság, aki hozzáférhetetlen világosságban lakozik; akit az emberek közül senki nem látott.” – 1Tim 6:15-16

Az emberi értelem számára az öröklét gondolata hatalmas kihívás, az örökkévalóság határtalan és végtelen voltát nehéz kifejeznünk a mulandóság fogalmaival. Ennek ellenére az öröklét olyan kérdéskör, amit jókedvvel kutatunk. Az örök fiatalság és a halál nélküli élet továbbra is olyan álom, ami után áhítozunk, és amit szívesen emlegetünk, mert szükségünk van rá.
A halhatatlanság gondolata mindig is foglalkoztatta a nagy gondolkodókat, akik különböző modelleket próbáltak megformálni, melyek megfeleltek állandóság és örökkévalóság utáni szükségleteiknek. Egyesek azt állítják, hogy az anyag örök, vagy hogy a mozgás és ez energia, sőt, még a lélek is az. Az imént említett elméletek vonzóak és érdekesek, de mivel csupán az emberi képzelőerő szüleményei, egyiknek sem sikerül választ adnia a létezésünkkel kapcsolatos nagy és mély kérdésekre.
Ilyen modellel találkozunk Isten Igéjében is, viszont ez már kinyilatkoztatott magyarázat. A halhatatlanság lehetőség, amit az ember választhatott volna, de nem tette. Ezzel szemben a mulandóság, az engedetlenség és a bűn mellett döntött. A halhatatlanság ezért az emberi létezés korlátain kívül rekedt. Ilyen halhatatlansággal csak Isten rendelkezik, ezért azok az emberek, akik halhatatlanságra vágynak, csak Isten által érhetik azt el.
A halhatatlanság megszerzésének egyik feltétele, hogy kapcsolatot ápoljunk a halhatatlanság Birtoklójával és Adományozójával. Isten Igéje egyszerűen és érthetően tárja elénk ennek feltételeit: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust” (Jn 17:3).
Hogyan ismerhetem meg még jobban és mélyebben Istent, öröklétem egyedüli reménységét?