Nézeteltérések

„Mert megtudtam felőletek, atyámfiai, a Kloé embereitől, hogy versengések vannak köztetek.” – 1Kor 1:11

Úgy tűnik, a korinthusiak között felmerülő nézeteltérések csupán egy újonnan alakult közösség kezdeti időszakának sajátos, „gyermeteg” megnyilvánulásai. A feszültség akkor is megmutatkozik, amikor a közösség kisebb pártokra oszlik, és  a tagok az őket keresztelő lelkipásztorok mögé sorakoznak fel. Bár gyermeteg kritériumnak tűnik, a feszültség mégis megmarad közöttük. A szembenálló felek próbálják előtérbe helyezni a lelkipásztorok közötti különbségeket, és mivel ezekre a különbözőségekre összpontosítanak, keserű vitákba és nézeteltérésekbe keverednek.
Pál ésszerű magyarázattal próbálta oldani a gyülekezetben kialakult feszültséget. Rámutatott, hogy a lelkipásztorok közötti különbségek nem jelentenek nyomós érvet a feszültségeikre. A különbözőségekről beszélve mutatott rá, hogy ezek a lelkészek lényegében kiegészítik egymást, és együtt alkotják az áldott egységet. Egyik vetett, a másik öntözött, Isten pedig megadta a lelki termés növekedését. A szolgálattevők közötti különbözőségeknek tehát semmiképp sem kell a széthúzás és a szakadás okozóinak lenniük, sokkal inkább a hálaérzetet és a beteljesült életet kellene szolgálniuk.
A gyülekezetbeli nézeteltérések igazi kezdeményezője és haszonélvezője valójában az ellenség. Ténykedésével megosztja az ember energiáit és lehetőségeit, s ezzel a gyülekezet küldetése is kárt szenved. Sátánnak pontosan ez a célja. Ezért egy érett közösségnek mindig meg kell találnia a félreértések és nézeteltérések megoldásának módját.
Az egyik ilyen lehetőség nézetkülönbségek esetén az engedékenység és a kölcsönös elfogadás lelkülete. És ahogy egyre érettebbé válik a közösség, ezeknek a „gyermekbetegségeknek” a helyét át kell, hogy vegye az egység és egymás lelki felzárkóztatásának lelkülete.
Mihez kezdek, amikor nézeteltérések adódnak a gyülekezetben? Valamelyik oldal mögé állok? Vagy inkább a megbékélésért és az összhangért szállok síkra?