Bolondság

„Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje.” – 1Kor 1:18

A Bibliában a „bolondság” kifejezés többet jelent pszichikai betegségnél. A mai szövegben arra utal, hogy a nem keresztények egyszerűen képtelenek megérteni azoknak a keresztényeknek a gondolkodásmódját, akik teljes erőbedobással hirdetik a lelki értékeket. A hitetlenek számára a Krisztus keresztáldozatáról szóló üzenet hirdetése értelmetlenségnek tűnik, ezért tartják azt bolondságnak.
A bolondság egyik fő tulajdonsága a helytelen gondolkodásmód, ami értelmetlen vagy káros döntésekhez vezet. Ilyen például annak az embernek a gondolkodásmódja, aki homokra építi a házát, vagy aki bőséggel rendelkezik, ezért hosszú távú, önző terveket sző.
A 14. zsoltár a bolondságot az istentagadással társítja: „Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten” (1. v.). Mivel ebből a feltételezésből indul ki, egész gondolkodási rendszerét az elméleti és a gyakorlati materializmusra építi, de végül Isten rá fog mutatni előrelátásának és bölcsességének hiányára, vagyis a balgaságára.
A keresztények magatartása azért tűnik bolondságnak, mert a többség a világ széles útját járja, és ez utóbbi gondolkodásmódot teszi kötelezővé mind az elméletben, mind a gyakorlatban. Ilyen körülmények között nehéz megérteni, sőt bolondságnak tűnik különbséget tenni a tiszta és a tisztátalan ételek, a szent és a közönséges napok és dolgok között. A két gondolkodási rendszer örökre elkülönül és szemben áll egymással, és ennek így is kell maradnia mindvégig.

Mennyire hasonlít, vagy milyen mértékben tér el a világgal és az élettel kapcsolatos gondolkodásmódom azokéhoz képest, akik nem élnek vallásos, keresztény életet?