Születés

 „Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek; akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.” – Jn 1:12-13

A születés a szeretet egyik csodája. A gyermekek a szüleik szeretetének gyümölcsei. Isten szeretetéből pedig új ember születik. A gyermekek a szüleikhez hasonlítanak. Az újjászületett hívő ember pedig Isten képmásának és jellemének kézjegyét viseli. A születés nyomán egy új lény, egy új azonosság, egy egyedi teremtmény jön a világra.
Sajnos, a testi születés bűnös lényt hoz a világra. Viszont örvendetes, hogy a lelki születés egy Jézus Krisztus által az Isten és a világosság felé forduló lényt kelt életre. Az érzéki ember bűnben él, az új ember viszont Krisztusban. A testi születés átmeneti állapot a nemlétből a létezésbe, amit születésnapnak nevezünk.
A lelki születés egy egész hitéleten át tartó folyamat, mígnem az ember befejezi fizikai életét, vagy be nem következik teste átváltozása, és meg nem kapja a halhatatlanságot.
A testi születés után a természetes szülők különösen fontos, szinte elengedhetetlen szerepet játszanak a gyermek életében. A csecsemő csak fokozatosan növekszik és válik függetlenné. A lelki születés folyamatában viszont csak kizárólag a mennyei Atya támogatása nyújthat esélyt a túlélésre, s miközben a lélek egyre érettebbé válik, az új ember egyre nagyobb függőségi állapotba kerül az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel.
A lelki felnőtté válás nem jelent elszakadást a mennyei Szülőktől, hanem még szorosabb kapcsolatot eredményez a mennyel.
Mivel járulhatnék hozzá saját lelki újjászületésem folyamatához?