Zene

„Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat! (…) Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?” – Jób 38:4, 7

Az Isten és Jób közt folyó párbeszédben a teremtéssel kapcsolatosan elhangzik egy nagyon fontos részlet, ami leírja a különböző élőlények és az egész teremtett világ reakcióját: a teremtett világ öröméneket zeng a Teremtőnek az Ő művéért.
A zene egyetemes nyelvezet, amelyet csak a lélekkel rendelkező lények gyakorolnak annak érdekében, hogy egy lenyűgöző előadást hozhassanak létre. Énekelnek az ég madarai, de a fűben lapuló rovarok is. Énekel az eső és a szél. A felhők az elektromos áramnak köszönhetően dörögnek. A gleccserek mély hangú reccsenéssel haladnak a hegyek ormairól az óceán felé. A vízesések üvöltve zúdulnak a mélybe. A források halk morajt hallatnak, a hullámok pedig csobbanással simogatják a partokat. Isten teljes alkotása zenél.
Az emberi zenének is megvan a maga helye a teremtett világ zenéjének keretében. A hangszerek saját partitúrát követnek, de az emberi hang sem hagy ennél alább.
A zene összes eleme érzelmeket vált ki. Ami pedig az emberi zenét illeti, nemcsak kiváltani, hanem kifejezni is képes az érzelmeket. Az érzelmek a lelkiállapottal vannak összefüggésben. Hatalmas felelősség hárul ránk lényünk belső átélései, érzései terén, amelyeket engedünk megnyilvánulni. Ezek határozzák meg a lelki utazásunkat, ezért kötelességünk helyesen megválasztani az általunk hallgatott és művelt zenét. Az a jó zene, amely közelebb vezet bennünket Istenhez és embertársainkhoz.
Milyen zenét kedvelek? Hová vezet engem ez a zene? Hová juthatok a hatására?