Titok

 „Felette nagy titok ez: de én a Krisztusról és az egyházról szólok.” – Ef 5:32

A titok egyfelől a hozzá nem értésünkből és a tudatlanságunkból kifolyólag titok, másfelől pedig az isteni hatalom és leleményesség eredménye. Amikor csoda történik, az élet általános szabályai érvényüket vesztik, vagy legalábbis látszólag már nem működnek, és eközben a dolgok egy olyan ismeretlen területre jutnak, amely csodálatba és ámulatba ejt bennünket.
Pál apostol a házasság titokzatosságával szemlélteti a Krisztus és az egyháza közt levő kapcsolatot. A házasságban a férfi és a nő kölcsönösen vonzódik egymáshoz, s így stabil, áldott párt alkotnak. A kettejük közt levő különbségek az öröm és a beteljesülés forrásaivá válnak, a hasonlóságok pedig tovább gyarapítják a beteljesülés érzését. Ennek a titoknak az alapja a szeretet, amely a maga során egy olyan csoda, ami további csodákra képes. Isten tisztán látja, hogy ez a szeretet mikor függ a hormonok működésétől, és mikor a képzelőerő, vagy éppen a hit a mozgatórugója. Végeredményben azonban ez a titok szebbé és elviselhetőbbé teszi az életünket, a jobb és tökéletesebb világ felé vándorlásunkat.
Krisztus és az egyház olyan, mint két, egymásban bízó társ dinamikus és hatékony kapcsolata. Isten szeretete az a védőháló, amely megvéd a veszélyektől és az eleséstől. Amikor még el voltunk távolodva és idegenedve tőle, Ő eljött, megkeresett és meg is talált bennünket ebben a bűnös és gonosz világban. A saját nyelvünkön szólt hozzánk. Amikor végül elfogadtuk házassági kérését, emberi állapotunk olyan minőségi előrelépést élhetett át, amilyet csak az Ő szeretete eredményezhet. És azóta felépültünk, és készülünk az előttünk álló még jobb dolgokra.
Mivel lephetném meg szeretett Istenemet válaszként irántam tanúsított nagy szeretetére?