Csoda

 „Ezt az első jelt a galileai Kánában tevé Jézus, és megmutatá az ő dicsőségét; és hivének benne az ő tanítványai.” – Jn 2:11

A csoda a természetfeletti világ létezésének és megnyilvánulásának az egyik jele. Az isteni csodákat övező erő és titokzatosság jótékony hatással van az ember hitére és Istenhez való ragaszkodására.
A kánai menyegzőn egyfajta hiány keletkezett, és így kezdődött el az Isten Fiának földi küldetését kísérő csodák sorozata. A méretes hat kőedény a legjobb minőségű borral telt meg, ami felkeltette a ceremóniamester érdeklődését és csodálatát.
A vendégek zavartalanul folytathatták az ünneplést, a tanítványok pedig egy első visszaigazolást kaptak arra nézve, hogy helyesen döntöttek, amikor Jézust választották.
A víz borrá változtatása sürgős emberi szükségletet elégített ki, noha nem állt fenn különösebb veszély kockázata, mint ahogy a későbbi csodák során többször is megtörtént.
A Mester jóindulatúan igyekezett segítséget nyújtani a kellemetlen helyzetbe került fiatal párnak. Tette azt sugallja, hogy áldását adja a házassági szent kötelékben való egyesülésre. Tettével újra kifejezhette az ifjúra és az ifjú hölgyre vonatkozó akaratát.
Az esemény mind a tanítványok mind pedig a szemtanúk részére a hit útjának kezdetét jelentette, mely út majd néhányat közülük – vagy a leszármazottaik közül – elvezetett Isten országába.
Milyen hatása van, vagy milyen hatása kellene, hogy legyen a csodáknak az Istenbe vetett hitemre?