Emlékoszlop

„Ezek a kövek emlékeztetőül lesznek az Izráel fiainak mindörökre.” – Józs 4:7

A szent történelem során minden egyes fontosabb esemény alkalmával emlékoszlopot kellett állítani. Ilyen emlékoszlopa a teremtésnek a szombat, az özönvíznek a szivárvány, a kivonulásnak a győzelmi himnusz, a Sínai-hegynél történteknek pedig a törvény kőtáblái. Amikor az izraeliták az Ígéret Földje felé haladva átkeltek a Jordánon, a folyó jobb partján emlékoszlopot állítottak. A köveket abból a folyómederből emelték ki, amelyet a Gondviselés szárazzá tett előttük, hogy átkelhessenek.
Egy esemény emlékoszlopa korokon átívelve tanúskodik Isten hatalmas cselekedeteiről. Legfőbb rendeltetése megakadályozni a feledést, továbbá állandóvá tenni a választott nép lelkében Isten oltalmának, nagylelkűségének és támogatásának érzését. Isten ott, a Jordán partján Izraelnek adta az Ábrahámnak 400 évvel korábban megígért földet.
Ahhoz, hogy az idő múlása ne tehesse tönkre az emlékoszlopot, gondozni, az összeomlástól és a feledéstől óvni kell. A történelmi örökségnek van egy hódolattal és szentséggel kapcsolatos része is, amire a következő nemzedékeket is meg kell tanítani. A személyes és közösségi kultúrának és azonosságnak szüksége van tehát emlékoszlopokra, amelyek idő- és térbeli támpontként szolgálva határozzák meg az öntudatot.
Az emlékoszlopot nem lehet folyamatosan látogatni, viszont hordozni kell a lélekben, emlékezni rá, mert ezáltal nyer áldást a lélek. A hit megújul és megerősödik, a meggyőződések tisztázódnak és erőt nyernek, miközben emlékeznek mindarra, amit Isten tett az elődeinkért. Ezáltal tudatosul bennünk, hogy a mi érdekünkben is kész hasonló csodákat tenni.
Melyek azok az emlékoszlopok, amelyek tudatosítják bennem, hogy bölcs, jó és hatalmas Istenem van?