Elmélkedés

„Boldog ember az, akinek… az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal” – Zsolt 1:1-2

A zsoltáros a lelki ember jellemtulajdonságai közé sorolja az Isten Igéjéről való hosszas és mélységes elmélkedést. Ennek a gyakorlatnak az a célja, hogy az isteni igazság fényében az ember még jobban megismerje önmagát. Az elmélkedés segít tisztáznunk az Istennel és az élettel kapcsolatos meggyőződéseinket, és hozzájárul ahhoz, hogy még jobb kapcsolatot alakítsunk ki Istennel és a körülöttünk élő emberekkel.
A lelkiség nem velünk született dolog, amit egyesek megkapnak, mások pedig nem. A lelki élet komoly és őszinte választás eredménye, állandó és mélységes foglalatosság, ami kiváló eredményeket hozhat.
A bibliai elmélkedés és tanulás közötti eltérés a tanulmányozás mélységes voltában és a gondolatok irányultságában mutatkozik meg. Miközben a tanulás információkat, adatokat és forrásanyagokat halmoz fel, amiket aztán rendszerez, majd tisztáz, hogy mások elé lehessen
tárni az elsajátított anyagot, az elmélkedés általánosságban véve keresi az élet, különösen az Istennel való személyes kapcsolat értelmét.
A vallásos elmélkedés megtisztító és átformáló erővel bír, miközben a bibliatanulmányozás hozzájárul az ismeretek gyarapodásához és a tanulási képességek fejlesztéséhez mások érdekében. Ekképpen az elmélkedés egyre magasabb szintet ér el, a tanulmányozás az ismeretek új területeit hódítja meg. Az elmélkedés növeli az Isten és emberek iránti szeretetet, a tanulás viszont adminisztrációs készségekkel, az információk továbbadásának képességével ruház fel. A kettő együtt virágzó és beteljesült lelki életet eredményez, és mindkét esetben szükség van tervezésre, erőkifejtésre és minőségi idő ráfordítására.
Hogyan fejleszthetem és alakíthatom tanulmányozási és elmélkedései tevékenységemet?