Mérték

 „Töltsétek be ti is a ti atyáitoknak mértékét!” – Mt 23:32

A szövegkörnyezet alapján a „mérték” kifejezés kiszabott, korlátolt kegyelmi időt jelent. Isten türelme lassan eléri azt a pontot, ahonnan már nincs visszaút. Az Úr több mint másfél évezreden keresztül tanúsított irgalmat lázadó és hitehagyó népe iránt, de ez az állapot nem tarthatott örökké. Még Isten türelmének is van határa. Erről a mértékről vagy határról beszélt a Mester a választott nép elöljáróinak.
Isten jellemét és munkásságát a kiegyensúlyozottság, az arányosság és a mértéktartás jellemzi, ezek együtt tükrözik az Ő tökéletességét. Isten jósága és határozottsága tökéletes egységet alkotva tartja vissza a gonosz előre törését, és járul hozzá a jóság és a jólét gyarapodásához.
Isten nem siet visszaszorítani a gonoszságot, és nem is válaszol azonnal segítséget és támogatást nyújtva az Őt kereső emberek kéréseire. Isten a saját mércéjét tartja szem előtt.
Az Úr példát állított az ember elé. Különféle mércéket határozott meg, és kinyilatkoztatta neki törvényeit, parancsolatait. E támpontok által szeretne összhangot teremteni az Ő mennyei világa és a kozmikus fennhatósága alá tartozó földi élet között.
A bűn felborította ezt az egyensúlyt, ezért volt szükség a megmentő beavatkozásra, ami nagyon sokba, Isten Fiának életébe került. De végül az eredeti élet békéje, összhangja és mértéke helyre lesz állítva. Akkor majd az Ő szeretetének egyedi pulzusa fogja mozgásba hozni a teljes, megváltott, teremtett világot.
Érzékelem-e ezt az isteni lüktetést az életemben és a tevékenységemben? Készülök-e a megváltottakkal való együtt lakozásra az Ő országában?