Érettség

 „Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére.” – Ef 4:13

Meghatározása alapján a lelki érettség a hit és az Isten Fiának kellő mértékű megismerése közötti kapcsolat. A mai szöveg, és az ehhez hasonló kijelentések segítenek tisztáznunk a keresztény tökéletességgel kapcsolatosan felmerülő kérdéseinket.
A Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértéke, a lelki felnőtté válás, a hit és az ismeret közötti összhang szintén a lelki érettség jele. Ez viszont már teljesen megegyezik azzal a tökéletességgel, amire mindannyian áhítozunk a lelki életben.
Az egység, amiről itt Pál beszél, nem szó szerinti egyformaságra utal, mint azt sokan képzelnék. Az eredetiség és a lelki érettség elvárásai nem kizárólagosak és nem is kibékíthetetlenül ellentétesek egymással.
Ilyen alapon, miközben egy érett keresztény továbbra is elkülönül a hittestvéreitől, mégis kellemes összhangban és szervesen működnek együtt. Az emberi testhez hasonlított gyülekezet kiválóan szemlélteti ezt az igazságot és gyakorlati valóságot.
A keresztény felnőtté válás nem megrekedés valamilyen állapotban, amelyben az érintett személynek a későbbiek során már nincs lehetősége tovább fejlődni. A Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértéke dinamikus és állandó tapasztalat, mely során az ember elváltozik az isteni modell, a „dicsőségről dicsőségre” alapján. Ezt a folyamatot nevezte Pál apostol a hitben való növekedésnek.
Az ilyes fajta érettség a Krisztussal ápolt személyes kapcsolat eredménye, amely fejlődni fog egészen az örökkévalóságig.
Hány év keresztény tapasztalat után számíthatok arra, hogy megközelítem a hit és az Isten Fia megismerésének érettségi szintjét?