Világosság

 „És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.” – Jn 1:5

János evangéliumának kezdő sorai mintegy összefoglalását képezik a Biblia első fejezeteiben leírt teremtéstörténetnek. Az evangélista hangsúlyozza Isten Fiának szerepét a világ teremtésében, fenntartásában és működtetésében, majd mindehhez hozzáadja Krisztus megváltói küldetését, testet öltését és földi munkásságát. 
A világosság, amiről János beszél, a megmentő igazságok áradatát és azt a lenyűgöző szeretetet jelenti, amely a Fiúból árad minden ember felé, aki hajlandó fontosnak tartani Isten dolgait jelen életére és az eljövendő életre vonatkozóan. Noha a világ sötétsége veszi körül, ennek a Világosságnak mindene esélye megvan arra, hogy felfigyeljenek rá, felismerjék és befogadják. 
A tudatlanság sötétsége nem képes megakadályozni a világosságot abban, hogy éreztesse jelenlétét és cselekedjék. Az emberi lélek azonban haszonlesésből még a világosság látható jelenléte ellenére is képes a sötétséget választani. A sötétség nem engedi megláttatni a már elkövetett, sötét cselekedeteket, és nem is kényszeríti az embert az elrontott dolgok helyrehozatalára. Mindezek ellenére óriási a hátránya: nincs benne semmi biztonság. A sötétség bármikor képes kellemetlen meglepetéseket okozni, amit látás hiányában nem lehet előre érzékelni. 
A világosságban élt élet azonban egyfajta ragyogást eredményez, Mózes arcához hasonlót, amikor 40 napot töltött a hegyen Isten jelenlétében. A világossággal való érintkezés során a hívő élete elkezd világosságot árasztani a körülötte élőkre. Így válnak Krisztus követői a maguk során világossággá az emberiség számára. Ezért mondta a Mester a tanítványainak: „Ti vagytok a világ világossága!”
Milyen világosságot terjesztek magam körül: rideget, meleget, infravöröset vagy ultraibolyát? Mivel kellene kiegészítenem a „színhőmérsékletemet”?