Világ

„Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete.” – 1Jn 2:15

János itt a szeretetről beszél, hiszen ő az, aki leginkább hivatott erről beszélni. Jól tudja, hogy mit jelent szeretni Istent, és mit jelent szeretni a világot. A mai szövegben így figyelmeztet: vagy Istent szeretjük, vagy a világot. A szövegkörnyezet szerint a világ a bűnt jelképezi, annak összes velejárójával. A világi ember a bűnt keresi, és a bűnért harcol. Próbál örülni a bűnének, amennyire csak lehet, itt és most, egyáltalán nem számol a jövővel, nem is vár, nem is remél és nem is hisz valami jobb világban. 
János azért figyelmeztet a világi dolgokhoz való ragaszkodással kapcsolatban, mert bennünket is pontosan ez a veszély fenyeget. A világ nem csupán kívülről vesz körbe bennünket. A körülöttünk levő világnál még rosszabb a bennünk lakozó világias lelkület, amellyel születtünk, és ami különösebb erőfeszítés nélkül is megmutatkozik bennünk, ha nem hozunk bölcs és komoly erkölcsi döntéseket. 
János felfogásában az események két egymással szemben álló fronton zajlanak. Felettünk van Isten, és ott vannak az isteni, magasabb rendű dolgok. A mélységben pedig ott van a világ a maga alantas, alsóbbrendű dolgaival. A magasban világosság, igazság és élet lakozik, a mélységben sötétség, hazugság és halál. Az embernek két lehetősége van: vagy Istent, a világosságot, az igazságot és az életet választja, vagy a mélységben, a sötétségben, a hazugságban és a halálban marad. 
A világ szeretetétől való elszakadás nem természetes, hanem inkább természetfeletti dolog, ezért tehát nem emberi erőre kell támaszkodnunk. A világi lelkületet kizárólag csak úgy lehet legyőzni, ha erősen ragaszkodunk Istenhez, és a Vele való kapcsolatban figyelmünket, érzelmeinket és gondolatainkat Istenre irányítjuk, aki ereje által megadja majd a győzelmet. Amint Isten vonzási körzetébe lépünk, a világ iránti vonzalmunk alábbhagy, és többé nem tud a fogságában tartani. 
Mi az a három legfontosabb dolog számomra, ami meghatározza azonosságomat, céljaimat és eszményképeimet? Van-e ezen a téren is, amit helyre kell hoznom?