Törvény

„Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó.” – Róm 7:12

Ebben a szövegben az apostol kijelenti, hogy a törvény lényege, alapja és elengedhetetlen volta létezésünk alapját képezi. Természeténél fogva a törvény többfunkciós előírás, ennek köszönhetően pedig a jelentősége is összetett. 
Pál rómaiakhoz intézett szavainak értelmében a törvény – általánosságban véve – a megváltás megtapasztalása ótestamentumi modelljének a kifejeződése. A kereszténység megjelenése és terjedése közepette ez a modell azonban elavulttá vált, ezért annak helyét át kellett, hogy vegye az Istenbe vetett hit, ami ezáltal a megváltás tényleges tényezőjévé lépett elő. Viszont fennállt a veszélye, hogy ilyen körülmények között a törvény negatív megítélésben részesül, aminek következményeként a hit gyakorlói és támogatói elfordulnak a törvénytől. 
Ennek elkerülése végett tesz hitet az apostol a törvény felsőbbrendű és abszolút jellege mellett. Érdemes megjegyezni, hogy Pál jelen időben fogalmaz, amivel azt adja hallgatói tudtára, hogy olyan dolgokról beszél, amelyek valamikor igazak és szükségesek voltak, de amelyeket a hit egyes védelmezői egy ideje már nem tartanak fontosnak. Pál valójában megpróbálta egyensúlyba helyezni és kibékíteni egymással a szentséget és a törvény tekintélyét, valamint a hit és a kegyelem megváltáshoz való viszonyát.  
Az ótestamentumi törvény nem azért bizonyult hatástalannak, mert belső hibákkal rendelkezett, hanem azért, mert helytelenül alkalmazták. Istennek az volt a szándéka, hogy a Sínai hegynél megmutatkozó hatalmával mély benyomást tegyen a népre, és gyermekei meggyőződjenek az Ő magasztos voltáról, ami különben a törvényben is megfogalmazódik. Csakhogy a pillanatnyi hatás nem volt tartós, és Izrael vallásos érzelmei hamar eltértek attól, amit az Úr elvárt tőlük. A törvény tehát az isteni jellem kifejeződéseként továbbra is szent maradt, csak a nép süllyedt a bűnbe. Ezért vált szükségessé a hit és a kegyelem. 
Hogyan egyeztethetem össze a törvény szentségét és erejét Isten szépségével és irgalmával?