Eskü

„Mert az Isten, mikor ígéretet tett Ábrahámnak, mivelhogy nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött.” – Zsid 6:13 

Az eskü személyes állásfoglalás vagy döntés határozott és ünnepélyes kijelentése, megfogalmazása. Itt minden szó különleges fontossággal bír, ezért odafigyelést igényel. Általában a fontos közintézményekben a magas funkciót betöltő személy fogadalmat tesz, amivel felelősséget is vállal. Ilyen például a katonaság, az orvostársadalom, a házasság intézménye, az igazságszolgáltatás, az egyház és a papság. A felvállalt esküt nem lehet egykönnyen semmissé tenni vagy eltörölni. 
Isten megígérte Ábrahámnak, hogy a leszármazottain keresztül meg fog áldani minden nemzetet, és ígéretét esküvel erősítette meg. Ábrahám türelme alaposan próbára lett téve, de mivel türelmesen várt, végül megláthatta teljesedni az álmát fia, Izsák életében és házasságkötésében. 
Ábrahám életének tanulsága különleges értékkel bír a Jézus második eljövetelére várók számára. Isten megígérte, hogy úgy fogja rendezni a dolgokat, hogy a bűn, az igazságtalanság és a szenvedés többé ne zavarja meg az ember létezését. Ez az isteni ígéret régen hangzott el, és a mi felfogásunk és számításunk szerint már sok idő eltelt azóta, anélkül, hogy teljesedett volna az ígéret. 
De ha Isten esküt tett – és Ő nem változik –, akkor egyedüli lehetőségünk az marad, hogy meggyőződéseinket és várakozásunkat az Ő ígéretébe horgonyozzuk. Erre a hosszú várakozásra azért van szükség, mert Jézusnak még tart a szolgálata a mennyei szentélyben. Isten szavai tehát bizodalmat, biztonságot és türelmet adnak számunkra. 
Amikor ünnepélyesen megígérek valamit, ki az a tanú, aki előtt fogadalmat teszek és felelősséget vállalok?