Tánc

 „Az ő nagyobbik fia pedig a mezőn vala: és mikor hazajövén, közelgetett a házhoz, hallá a zenét és a táncot.” – Lk 15:25

A mai szövegben a tánc a tékozló fiú hazatérése miatti öröm kifejeződése volt. Érdekes, hogy ez az öröm szomorúságot váltott ki a mezőről visszatérő idősebbik testvérből. Rossz lelkiállapotának azonban nem a fáradtság volt az oka, hanem valami más, valami sokkal mélyebb és összetettebb dolog – az édesapjával és a családjával ápolt kapcsolatának minősége. 
Egyébként a tánc, a játék az élet része, az egészség és a megfelelő fejlődés fontos eleme. A zenei ritmusra lejtett mozgás az egész teremtett világban ismert, a mozgás maga is egyfajta zene, amely kifejezi az élet fölötti örömöt és szenvedélyt. 
Az életet és a világot felfedező gyermek számára a játék a legfontosabb tevékenység, amely által tanul és felkészül az életre. A kislányok babái vagy a fiúgyermekek kisautói nem csupán egyszerű, élettelen játékok, hanem olyan tárgyak, amelyeket tisztelniük kell, amelyekről gondoskodniuk kell. A játék tehát a legfontosabb gyakorlat, mely révén formálódik a jellemük, és elsajátítanak bizonyos ismereteket. 
Az életnek is megvannak a játékszabályai, technikái és céljai, és mindezek tiszteletben tartása alkotja az egészséges társadalmi együttélés szabályait. Ezeket a szabályokat határozottan meg kell fogalmazni, és annál jobb, minél kevesebb szabály alóli kivételt veszünk figyelembe. Az elvek létezése egyáltalán nem kellene, hogy akadályozza a kíváncsiság és a kísérletezés megnyilvánulásait, mint ahogy a tanulmány tárgya iránti érdeklődést sem. A játék képes megtanítani az emberek iránti szeretetre és tiszteletre, de a természet és az Isten iránti szeretetre is. 
Eredményeznek-e ártatlan és megújulást hozó örömöt az életemben az általam kedvelt „játékok”, anélkül, hogy káros és mérgező függőséget okoznának?