Engedékenység

„Az Úr szolgájának pedig nem kell torzsalkodni, hanem legyen mindenkihez nyájas, tanításra alkalmas, türelmes.” – 2Tim 2:24

Amikor emberekkel van dolgunk, tudnunk kell, hogy senki sem tökéletes, mi magunk sem, ezért engedékenységre, türelemre és megértésre van szükségünk. Ez a türelmes, kedves magatartás teremti meg az egészséges személyes fejlődés előfeltételeit. Így alakulnak ki a tartós kapcsolatok, a kölcsönös támogatás és bátorítás alkalmai, és fejlődhet a gyülekezet, a kegyelemre és a testvéri szeretetre alapozva. 
A keresztény engedékenység nem örökölhető a szülőktől, és nem is bukkan fel véletlenszerűen a gyülekezet tagjai között, hanem nagyon sok gyakorlás és önfegyelem által sajátítható el. A tanítványság során minden keresztény felnőtté válik, hogy egyre jobban hasonlíthasson a Mesterhez, így a képességeket és a jellemtulajdonságokat is tőle kapja. 
Tökéletes példa számunkra, ahogy Jézus Iskáriotes Júdáshoz viszonyult. Ez a tanítvány a tizenkettő közt volt, aztán egészen furcsa módon távozott közülük. Jézus nyíltan elbeszélgetett vele, rámutatott annak a magatartásnak az anyagi és gyakorlati hátrányaira, amelyet a tanítvány fel akart vállalni. Jézus azt szerette volna, hogy Júdás ne az anyagiak után vágyakozzon. 
A nehezen kezelhető tanítvány iránt Jézus három és fél éven keresztül tanúsított engedékenységet, és a megtérés számtalan lehetőségét kínálta fel számára, de Júdás minden alkalmat elmulasztott. A Mester tiszteletet és különleges figyelmet tanúsított iránta még a képmutató és arrogáns tanítvány drámai életének utolsó jelenetében is. Ám ettől a pillanattól kezdődően a kudarcért csak kizárólag Júdást terhelte a felelősség. 
Milyen forrásból meríthetem a türelmes engedékenységet, amire szükségem van a társaimmal, a családommal és a gyülekezet tagjaival ápolt kapcsolatomban?