Próba

„Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely próbáltatás végett támadt köztetek… Sőt, amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek.” – 1Pt 4:12-13

A krisztusi kereszt hordozásának sajátságos, fájdalmas tapasztalatát a keresztény gondolkodásmódban a hit próbájaként is szokták emlegetni. A próbatételnek két jótékony hatása van. Először is a megpróbáltatás a hívő ember látókörébe emeli saját hitbeli növekedésének és éretté válásának bizonyítékát. Próbákon átmenni kemény és kimerítő dolog, viszont sikeres „érettségi vizsgára” van szükség, hogy a hívő ember egy még fontosabb küldetésnek is eleget tudjon tenni. 
Másodsorban, a hit próbája megerősíti az akaratot és az elszántságot, mivel ezek a jellemtulajdonságok nagyobb biztonságot nyújtanak a keresztény ember számára még a leghátrányosabb és legellenségesebb körülmények közepette is. A szövegben Péter apostol megemlíti az első századbeli keresztény-üldözést, amit a hívőknek győztesekként kellett átélniük. Némelyek az életükkel fizettek keresztény bizonyságtételükért, mások pedig egész életükön át hordozták az erőszak nyomait. A kívülállók hősként tekintettek rájuk, ami azt eredményezte, hogy még az üldözőik is tiszteletet tanúsítottak irántuk. 
Ismert a római birodalmi hadsereg 40 kereszténnyé lett katonájával történt eset: a befagyott Sebastos-tó jegére állították őket büntetésképpen, hogy halálra fagyjanak. Egyszer csak az egyik elítélt már nem bírta a gyötrelmeket: életét mentve a tűzhöz lépett, ám akkor az egyik katona úgy döntött, hogy megtiszteltetés számára elfoglalni az elítéltek közt üresen maradt helyet. Ezek a vértanúk nagy előjognak tekintették, hogy Jézus Krisztushoz hasonlóan élhetnek és halhatnak meg. Az utókór joggal őrzi élő hitük emlékét, és minden tavasszal megemlékezik róluk. 
Tekinthetem-e a keresztény élet nehézségeit a személyes fejlődés forrásának, melyek által még fontosabb küldetésekre készülhetek fel?