Bizalom

„Örülök, hogy mindenképpen bízhatom bennetek.” – 2Kor 7:16

Kapcsolatteremtést elősegítő egyik legfontosabb jellemtulajdonság, ha valaki méltóvá válik a bizalomra. 
Pál örvend, hogy a korinthusiak bíznak benne. A korinthusi gyülekezet nem volt a legkönnyebben pásztorolható közösség, mivel sok feszültség és hitehagyás volt közöttük, viszont lelki életerőről tett bizonyságot, és képes volt a felmerülő problémákat kezelni. 
Amint az apostol megbizonyosodott a korinthusi testvérek jóhiszeműségéről és fejlődés utáni vágyáról – noha számos fegyelmi probléma adódott a körükben –, meg volt győződve, hogy a dolgok csak jó irányba haladhatnak. 
Ezeknek az embereknek az élete a következő években igazolta, hogy az irántuk tanúsított bizalom jó befektetésnek bizonyult, és hatalmas lelki nyereséget hozott mind az apostol, mind a helybéliek számára. Amikor a korinthusi elöljárók magukra maradtak, komolyan vették a szolgálatukat, s így sikerült helyrehozniuk a megromlott állapotokat. Így Pál most már elégedett lehetett, és valósággal dicsekedhetett velük Titusnak, aki teljes szível szerette és szolgálta a gyülekezetet. 
Ami pedig minket illet, az általunk felkínált és a másoktól kapott bizalommal kapcsolatban van némi tennivalónk. Elsősorban, becsületességünk és minden cselekedetünk által váljunk méltóvá mások bizalmára. Másodsorban, igyekezzünk a legjobban gyümölcsöztetni testvéreink irányunkban tanúsított bizalmát, és harmadsorban, előlegezzünk bizalmat a munkatársainknak, mert ezzel segítünk nekik megfelelően és hozzáértően cselekedni. Elvárásaink ösztönzően fognak hatni másokra, s így hűséggel fogják végezni a rájuk háruló feladatokat. 
Mit kell tennem, hogy embertársaim joggal tartsanak becsületesnek? Hogyan kellene bizalmat tanúsítanom a munkatársaim iránt?