Felháborodás

„És mikor közeledett volna a táborhoz, látá a borjút és a táncolást, és felgerjede Mózesnek haragja, és elveté kezéből a táblákat, és összetöré azokat a hegy alatt.” – 2Móz 32:19

Íme, egy jól végződő történet, amely során összhang alakult ki Isten haragja és az ember haragja között. Mózes jogosan cselekedett, ezért nem vont súlyos következményeket magára. Sajnos azonban Masszánál és Méribánál már teljesen másképp alakult a helyzet számára, és a hosszú távú negatív következmények rövidesen meg is mutatkoztak.  
A völgyben zajló hitehagyás láttán a törvénytáblák összetörése nem minősült szentségtörésnek, a szent dolgokkal szembeni tiszteletlenségnek, hanem ellenkezőleg: Mózes felháborodása jogos és szükséges tettként lett elkönyvelve. Ezt a szélsőséges magatartást szoktuk szent haragnak nevezni – noha kissé furcsán hangzik ez a fogalomtársítás. 
A szent harag olyan körülmények közepette kialakuló felháborodást jelent, amikor fontos változásra, de különösen lelki vonatkozású reformra utaló felszólítás hangzik el. Ide sorolható például a felsőruha megszaggatása is. A korabeli testbeszéd szabályai szerint ezzel a cselekedettel azt fejezték ki az emberek, hogy határozottan és nyíltan elítélnek minden olyan állapotot, ami azonnali és gyökeres változtatást követel. 
Az aranyborjú készítésekor Mózes felháborodása általános haragot váltott ki Isten hűséges szolgáiban, és azonnali, határozott, gyökeres fellépést a táborban levő bálványimádók ellen. Óhatatlanul emberek vesztek el, viszont helyreállt a rend és az engedelmesség lelkülete. 
Amikor a jelenlegi társadalomban lépten-nyomon fellelhető szabálytalanságokról és igazságtalanságokról esik szó, egy nagyon fontos részletet kell szem előtt tartanunk: az elkövetett gonoszság fölháborítja-e Istent, vagy sem? Ha igen, akkor áldott legyen szent haragunk. Ha viszont nem, el kell gondolkodnunk azon, hogy lelki erőnket valami másra fordítsuk: jó cselekedetekre, szükségben levők megsegítésére. 
Honnan tudhatom, hogy mikor érdemes hangot adnom a haragomnak, állást foglalnom vagy kifejeznem a meggyőződéseimet, és mikor helyesebb inkább megnyugodnom és a saját dolgaimmal törődnöm?