Könyörgés

„És az ő tanítványai hozzámenvén, felkölték őt, mondván: Uram, ments meg minket, mert elveszünk.” – Mt 8:25

A könyörgés kitartó és elkeseredett kérlelés, segélykiáltás a válságos helyzetben, amikor látszólag nincs kilátás a túlélésre. Noha az ilyesfajta kérés nem a szabad választás eredménye, hanem inkább a szorult helyzeté, Isten mégis gyorsan és megmentő módon hajlandó válaszolni rá. 
A mai szövegben, a Galieai-tengeren történt események során kialakult helyzet nem egyedi eset, amikor azonnali és látványos megoldás született. A Szentírásban nagyon sok helyen találkozunk könyörgéssel, amelyhez számos esetben Isten pozitív válasza és szabadítása társul. Volt rá példa, hogy a nem zsidó, idegen népek kiáltását is meghallgattae. 
Érdekes a Jónás próféta könyvében leírt történet. A hajón utazó emberek a maguk során saját isteneikhez kiáltottak, mégis Jónás Istene válaszolt a könyörgésekre. Mindenki azt tette, amihez a legjobban értett, és Isten közbelépett megmentő gondoskodásával. Jónást vízbe dobták, ami azt eredményezte, hogy a hajón utazók számára véget ért a vihar, Jónás számára pedig megteremtődtek a könyörgés feltételei, amire Isten szintén meglepő módon válaszolt: egy tengeri lényt küldött, amely aztán kivetette a prófétát a partra, természetesen a fegyelmezésre és megtérésre szánt idő után. 
Ninive lakói szintén böjtölve és imádkozva könyörögtek Jónás Istenéhez, és az Úr jóindulatot tanúsított irántuk. Könyörgésük a megújulás és az ébredés kiváló alkalmának bizonyult. Sajnos ezek a reformok nem voltak tartósak. 
Elkeseredésünkben sokszor könyörgünk Istenhez, és kérjük, hogy lépjen közbe az érdekünkben. A legtöbb esetben be is bizonyosodik oltalmazó kezének hatékonysága. Na de mi lesz ezután? Ismét visszatérünk a korábbi életünkhöz? Vagy minőségi, tartós változásokat vezetünk be az életünkben? 
Legutóbb, amikor el voltam keseredve, mit ígértem meg Istennek szabadulásomért cserébe? Betartottam az ígéretemet?