Benyomás

„Az Úr pedig kedvessé tette vala a népet az egyiptombeliek előtt, hogy kérésükre hajlának és kifoszták az egyiptombelieket.” – 2Móz 12:36

Ha a mai szövegben leírt apró részletet kiragadjuk a kivonulás történetének kontextusából, úgy tűnik, mintha Isten népe önkényesen járt volna el. Különben még Mózes is úgy fogalmaz, hogy Izrael népe kifosztotta az egyiptombelieket. Ezt az eseményt megemlíthetjük más, hasonló események mellett, melyek során Izrael népe törvénytelen, erőszakos tetteket hajtott végre azok ellen a népek ellen, amelyekkel szembekerült. 
Ellenben ha az összképet nézzük, az ajándékok kérése és elfogadása az egyiptomiak részéről valójában a társadalmi igazságszolgáltatás aktusa volt azokért a hosszú évekért, amelyek alatt Isten népét kegyetlenül kihasználták ott, ahová eredetileg a túlélésük érdekében menekültek. A rengeteg ajándék amúgy is csak csekély mértékben kárpótolta azokat az igazságtalanságokat, amik érték őket. 
Isten azonban lehetővé tette, hogy az izraeliták jó benyomást tegyenek az egyiptomiakra, s így természetesnek tartsák azt, hogy nekik adják a kért javakat. A tíz csapás ezt a benyomást még inkább megerősítette az egyiptomiakban, akik így már azt is elismerték, hogy Isten oltalmazza Izraelt. Ennek tudható be, hogy a kivonuláskor sok nem zsidó származású személy is csatlakozott Isten népéhez. 
Isten szeretett volna befolyást gyakorolni a fáraó szívére is, anélkül, hogy tíz csapással kellett volna sújtania őt és a népét. Csakhogy az uralkodó egyszerűen nem volt hajlandó elengedni az izraelitákat, így Istennek sokkal keményebb meggyőző módszerekhez kellett folyamodnia. 
Van-e annyi érzékenység a szívemben, hogy Isten szeretete és jósága hatni tudjon rá? Vagy még szenvednem kell ahhoz, hogy meggyőződjek: Rá van szükségem, Tőle függ az életem?