Közelség

„És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz.” – Jel 22:12

Krisztus második eljövetelének közelsége ellentétes reakciókat vált ki különböző emberekből. A mai szövegben elhangzó kijelentés már a kezdetektől fogva egyesekben reménységet, másokban viszont félelmet és aggodalmat keltett. Némelyek számára az eljövetel közelsége, elkerülhetetlen volta a fájdalomtól és keserűségtől való megszabadulás jó híre, másoknak ellenben a büntetéssel és az örök halállal való fenyegetés. 
Ha érdeklődéssel és kellő távolságból figyeljük, Jézus e többször ismételt kijelentése különleges jelentőséggel bír a hívő ember elméjére és szívére nézve. Ha viszont felületesen és türelmetlenül állunk hozzá, az eljövetel közelségére utaló kijelentés zavart és elkeseredést szül. Ez azt jelenti, hogy a bizonyosságot a magatartás határozza meg. 
Jézus kijelenti, hogy hamar eljön, amivel azt fejezi ki, hogy türelmetlenül várja a pillanatot, hogy mielőbb hazavihessen bennünket az Atyához. Főpapi imájában határozottan kijelentette: azt szeretné, hogy ahol Ő van, azok is ott legyenek, akiket az Atya neki adott. A felházban pedig utalt arra is, hogy az Atya házában elegendő hely van, és már nincs szükség túl sok előkészületre ahhoz, hogy visszajöjjön és hazavigyen minket. 
Amikor Isten közli, hogy hamar eljön, azzal elsősorban nem az időpontra, hanem inkább a tervére és szándékára akarja terelni a figyelmet. Nem akarja, hogy a fájdalom és a halál körforgása a végtelenségig folytatódjon, hanem az a szándéka, hogy az örök életet megváltott hűségeseinek társaságában kezdhesse el. A világegyetemből teljesen ki szeretné törölni a gonoszságot és a bűnt, hogy helyreállíthassa a kezdeti békét, nyugalmat és harmóniát. 
Jézusnak az a szándéka ezzel a felszólítással, hogy kezdjük el élni azt az életet, amire teremtettünk. Ennek az eseménynek a közelsége a minőségi lelki élet kiváló feltételeit teremti meg. 
Milyen stádiumban van a lelki felkészülésem az Úrral való találkozás tekintetében?