Megvilágosodás

„Mert lehetetlen dolog, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot és... elestek, ismét megújuljanak.” – Zsid 6:4-6

A világosság elnyerése a Szentlélek sajátságos munkájának az eredménye. A prófétáknak a Lélek nyilatkoztatta ki az igazságot, majd ihlette őket arra, hogy leírják vagy élő szóban közöljék az emberekkel. Amikor az evangéliumi igazság eljut a lélekhez, a Szentlélek világosságot áraszt a lelkiismeretre, hogy Jézust fogadja el Megváltójának. A megvilágosodás az újjászületés egész tapasztalatát végigkíséri. Ez a folyamat addig tart, amíg a hívő ember akarata és eltökéltsége kész azt támogatni.  
Amikor a lelki élet iránti érdeklődés alábbhagy és a lélek más irányba tereli erőit, a hitélet minősége is kárt szenved. Ha ez a magatartás fennmarad, a lélek elidegenedik Istentől és a lelki dolgoktól. Amennyiben eközben az Isten elleni lázadás is megjelenik, bekövetkezik a szív szándékos megkeményedése. Az Istentől elfordult ember életében ördögi befolyás kezd megnyilvánulni, és a vallásos élet iránti érdeklődésből lassan elutasítási reakció lesz. 
Ebben a helyzetben egyre kevésbé valószínűbb a lelki károk helyreállításának esélye. A mai szövegben erről beszél az apostol. A lelki felnőtté válás teljes folyamatára utal a „megvilágosodás”, amely az isteni Ige megértésén és helyes értelmezésén alapszik. 
Miközben a megvilágosodás a Lélek műve, ennek a tapasztalatnak a folytatása vagy megszakítása a hívő ember szabad döntésétől függ. A felelősség tehát az emberé, az érdem azonban Istené. 
Számomra mi jelenthet akadályt a lelki utazásom során, mígnem a Lélek általi megvilágosodás munkájában kivívhatom hitem végső gőzelmét?