Kapzsiság

 „Mert azt jól tudjátok, hogy egy paráznának is, vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek, ki bálványimádó, nincs öröksége a Krisztusnak és Istennek országában.” – Ef 5:5

Pál közvetlen közelről ismerte az efézusiak életmódját. Elég hosszú időt töltött az ottani gyülekezetben ahhoz, hogy átláthassa azt a társadalmi és kulturális környezetet, amelyben éltek. Az anyagi jólét, valamint az azon a vidéken elterjedt lelki turizmus az erkölcstelenség táptalaját teremtette meg. 
Amikor az efézusi ötvösök fenyegetve érezték szakmai érdekeiket és nyereségüket, nem átallottak zavart kelteni, amire a város római vezetése is felfigyelt. Tapintatos politikai beavatkozásra volt szükség az elöljárók részéről, hogy lecsillapíthassák a pattanásig feszült, lázadó hangulatot. Még Pálnak is le kellett nyugodnia, hogy ne kövessen el súlyos hibákat ebben a válságban, amibe önkéntelenül keveredett. 
Mivel a vita a pénz körül forgott, a dolgok könnyen elmérgesedhettek volna. Ahogy ma is mondani szokás: bármit, csak a pénzt nem. Az akkori efézusi társadalomban az apostol könnyen felismerte, hogy a pénz szeretete nemcsak a társadalomnak, hanem a gyülekezetnek is sokat árthat. 
Efézusban viszonylag könnyen ki lehetett elégíteni a gyors meggazdagodási vágyat, de nem teljesen törvényes módszerek által. Ez a gondolkodásmód uralta a lakosokat a velejáró illúziókkal és következményekkel együtt. 
Pál határozottan kérte a hívőket, hogy Diána istennő városában határolódjanak el a kapzsiság jellemezte gyakorlatoktól. Kijelentette, hogy egyetlen fösvény ember sem léphet be Isten országába. Egyenlőségjelet tett a bálványimádás és a gyors meggazdagodás közé. 
Hogyan szakíthatnék a gyors meggazdagodással kecsegtető filozófiával és gyakorlatokkal, hogy erkölcsileg és lelkileg egészséges életet élhessek?