Táplálék

 „Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital.” – Jn 6:55

Ez az igeszakasz tartalmazza János ihletett emlékezéseit a kenyerek megsokasításáról, és Jézusnak az ezt követő napokban elhangzó beszédeiről, amelyek ellentétes érzelmeket váltottak ki a Mester hallgatósága körében. Egyeseknek elviselhetetlenek voltak ezek a gondolatok, ezért – legalábbis egy időre – távoztak hűséges hallgatói közül. 
Jézus a lelki táplálékról beszélt. Erre utalt a kenyerek megsokasításával is, amikor nem kevesebb, mint 5000 férfit, ezenkívül pedig nőket és gyermekeket vendégelt meg öt kenyérből és két halból, amit egy kisgyermek hozott magával. A gyermek nagylelkűsége és Jézus mennyei áldása az öröm és a beteljesülés forrásává vált a hatalmas tömeg számára, ezenkívül pedig az otthon maradottak számára is, akikhez szintén jutott a természetfeletti vacsorából. 
Ahogy az emberek jóllaktak János Márk kenyeréből és halából, Jézus hasonlóképpen szerette volna rávezetni őket arra, hogy elméjüket és szívüket is táplálniuk kellene. Számos más prédikációjához hasonlóan itt is olyan szemléltetéseket használt, amelyeket hallgatósága nagyon jól ismert. 
A helyes táplálkozás egyik alapvető szabálya a megfelelő rágás. Az ételt nem lehet csak úgy egyszerűen lenyelni. Időre és erőkifejtésre van szükség, az ételt mechanikusan fel kell darabolni, majd nyállal keverni. Így biztosítható a megfelelő emésztés, ami aztán testi jólétünket is szolgálja. 
Lelki téren a táplálék megrágása a csodálatra és az elmélkedésre szánt időt jelenti. Jézus teste itt emberi testet öltését és küldetését szemlélteti. Ezekről elmélkedve nagyon sok jó származik a hívő ember lelki életére nézve. 
Mennyi időt szánok a lelki táplálkozásra? Amennyiben ez az idő azonos a napi háromszoros étkezésre szánt időmmel, akkor jó úton járok a menny felé.