Szorgalom

„Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcsesség nincs a Seolban, ahová menendő vagy.” – Préd 9:12

Az „amit hatalmadban van cselekedni” kijelentés értelmes, ha nem is bölcs döntést igényel a személyes erőforrások és idő felhasználása tekintetében. Az ilyen döntés szem előtt tartja a lehetséges tevékenységek fontosságát és hasznos voltát, és elhatározza, hogy némely dolgot vagy a túl magas költségek, vagy a gyakorlati haszon, esetleg a lelki jelentőség elmaradása miatt nem fog elvégezni. 
A szorgalom nem haszontalan munkálkodás, hanem józan gondolkodást és hatékonyságot igénylő tevékenység. Teljes erőből munkálkodni önmagában nem erény, viszont szívvel-lélekkel dolgozni egy nemes ügy érdekében maximális áldást hozhat a körülöttünk élőknek. Mindez a szorgalmas ember dicséretére válik, de végeredményben Istennek is dicsőséget szerez. 
Az Isten által is kedvelt szorgalom olyan tevékenység, amelyben a hit és a cselekedetek összhangban állnak egymással, és egymást kölcsönösen erősítik. Ha valaki Istenre szegezett tekintettel dolgozik, lehetetlen, hogy ne vegye észre Urának örömét, amit meg akar osztani jó és hűséges szolgájával. 
Természetes, hogy a pontosságot, alaposságot és magas minőségi szintet igénylő munkák elvégzéséhez lelkiismeretességre is szükség van, főleg ha pontos kérés is elhangzott az elvégzendő feladatra vonatkozóan. Viszont a lelkiismeretesség vagy az alaposság nem tekinthető öncélnak vagy egyedülálló értéknek. Fontos tehát dinamikus egyensúlyt tartani a minőség és a mennyiség között. 
Mennyi elégtételt hoz számomra a mindennapi munkám és az a tevékenységem, amit ezen felül kedvtelésből végzek? Ki lesz a szorgalmam, valamint az időm és eszközeim befektetéseinek haszonélvezője?