Kegyelem

„Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, amely arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon.” – Tit 2:11-12

A mai szövegben az isteni kegyelem azoknak a megváltási erőfeszítéseknek a megszemélyesítését jelenti, amiket Isten tesz mindazok érdekében, akik elfogadják a megváltást. Ez a kegyelem nyilvánult meg Jézus életében és munkásságában, de a halálában és a feltámadásában is. Ha befogadjuk Jézust a személyes életünkbe, akkor Ő elkezd ott is munkálkodni. Az apostol a személyre szabott kegyelemnek tulajdonítja a jóság megtanulását, de ezzel egy időben a bűnös, a szöveg szerint „hitetlenség” szóval megnevezett szokások elhagyását is. Emellett a Szentlélek erőteljes és kitartó munkát végez annak érdekében, hogy meggyőzze az ember elméjét arról, hogy megváltásra és megmentésre van szüksége. 
A Szentlélek gyújt világosságot a hívő ember elméjében azért, hogy azonosíthassa azokat a cselekedeteket, amelyeket a világi kívánságok után vágyódva tenni szokott. Az apostol a kegyelem e munkáját a Léleknek tulajdonítja. Az isteni ajándék kétségkívül az Atya azon ígéretét is magában foglalja, mely szerint elküld majd egy másik Vigasztalót, hogy velünk maradjon örökké. 
Szintén Isten kegyelme által alakulnak ki az ember pozitív jellemtulajdonságai is, mint például a mértékletesség, az igazságosság és a kegyesség. A világi kívánságokkal ellentétben a Szentlélek által biztosított önmérséklet az emberi létezés alapvető, természetes, jogos és egészséges szükségleteit képes biztosítani Isten dicsőségére. A szövegben említett igazságosság egyfelől a helyes magatartást, másfelől pedig a lélek ártatlanságát jelenti, amely a Krisztusba vetett hit által nyer bűnbocsánatot. A kegyelem munkájához társuló kegyesség igazi imaéletet jelent, amely gyakorlójának, de a körülöttük élőknek is hasznára válik. 
Túl az Isten jóságáról szóló keresztény tanításon, mit jelent számomra a kegyelem?