Káosz

„A föld pedig kietlen és puszta vala, és sötétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.” – 1Móz 1:2

Az itt leírt kezdeti állapotok számunkra nem teljes mértékben érthetőek és tiszták. Nem tudjuk, mit takar például a héber tuhu wa bohu (azaz „kietlen és puszta”) kifejezés. Amennyiben folyékony halmazállapotban levő vízről volt szó, még nagyobb dilemmával találjuk szemben magunkat, mivel az általunk ismert vizet pontos meghatározás és törvényszerűségek jellemzik. Legegyszerűbb talán azt elfogadni, hogy az isteni teremtés előtt az anyag egy bizonyos amorf, meghatározatlan állapotban volt. Az igazság azonban az, hogy még azt sem tudjuk, hogy ez mit jelent a valóságban. 
Isten alkotói munkája rendet teremtett, törvényszerűségeknek vetette alá az elemeket, Isten hatalma, szeretete és bölcsessége pedig továbbra is ebben a szervezettségi állapotban tartja működésben a világot. Ha fenntartó ereje egy pillanatra is visszavonulna, az anyag visszatérne abba a zűrzavaros állapotba, amelyben korábban létezett. Ugyanez történik akkor, amikor Isten visszavonja az életet: az ember lebomló teste újra beépül a természetbe, amelyből vétetett. A kiváló rendszer alatt álló anyaggal is ez történne, ha Isten visszavonná mindent igazgató karját. A káosz veszélye leselkedik ránk, legalábbis Isten nélkül ez a veszély fenyegetne. 
Isten jónak látta, hogy bennünket is bevonjon a világ teremtésének és fenntartásának munkájába. Sáfáraivá nevezett ki az Ő nevében és az Ő tekintélye alapján. Ezt a feladatot kell teljesítenünk elsősorban személyes életünkben, utána pedig azon a területen, amelyet személyesen a mi gondjainkra bízott Isten. Ha nem teljesítjük a küldetést, a káosz veszélye fenyeget. Emeljük fel tehát tekintetünket, vegyük kézbe a dolgokat, és lássunk munkához! 
Mely területen kellene sáfárkodnom és őrködnöm, hogy távol tartsam a káoszt?