Ruha

„Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem… és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága.” – Jel 3:18

A Lycus folyó partján fekvő Laodicea lakosai felettébb elégedettek és büszkék voltak arra a kizárólag általuk, fekete szövetből készített ruházatra, amit a Római Birodalom összes régiójába exportáltak. Egészen biztos, hogy a büszkeség tekintetében a laodiceai keresztények sem jelentettek kivételt. 
A Jelenések könyvében a hű Tanúbizonyság – vagyis személyesen maga Krisztus – ezt a részletet alkalmazza egy nagyon szép lecke közvetítésére. Metaforikusan felkínálja Laodiceának a fehér ruhát, amellyel eltakarhatják az általuk nagyra becsült fekete ruházatot, viszont amivel nem takarhatják el büszkeségüket, önelégültségüket és öndicséretüket. 
A ruha a mindennapi életben hozzájárul a társadalmi és polgári tekintély gyakorlásához. Ettől eltekintve a hivatalos ruházat, az egyenruha – noha viselete törvényes – nem teheti sem jobbá, sem hozzáértőbbé viselőjét. A polgári tekintélyt kölcsönző ruházat alatt az emberek csak annyira jók vagy rosszak, amennyire a valóságban. 
Krisztus feddhetetlenségének ruhája teljes mértékben különbözik bármilyen intézmény vagy szervezet hivatalos egyenruhájától. Képes láthatatlanná tenni a „mezítelenség rútságát”, de nemcsak takarás által, hanem úgy, hogy gyakorlati megoldásokat kínál: mezítelenség helyett méltóságot és személyes értéket. 
A hit általi megigazulás megváltoztatja és nemesebbé teszi az életet, fejleszti a jellemet, megszenteli és tökéletessé teszi a hívő embert. 
Milyen a lelki ruhám a láthatatlan lényekéhez vagy a mindent vizsgáló Istenéhez képest? Hogyan moshatnám és fehéríthetném meg a ruháimat a Bárány vérében?