Ízlelés

„Ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg?” – Mt 5:13

A mai szövegben bemutatott bibliai képet nem értjük meg teljes mértékben, mivel nem tudjuk, hogyan veszítheti el a só az ízét. Az igazság az, hogy nagy különbség van az általunk ismert só, és azon só között, amit a Mester idejében használtak. Mi általában a föld mélyéből, sóbányákból hozzuk fel a sót, ahol hatalmas mennyiségekben, koncentráltan fordul elő, természetes tehát, hogy sokáig megőrzi sajátságos ízét. Hozzáadunk egy kevés jódot, s ezzel biztosítjuk a lakosság számára szükséges jódbevitelt is. 
A bibliai időkben a sót a tengervízből nyerték párologtatás által, s az így keletkezett végtermék olyan mellékanyagokat is tartalmazott, amelyek miatt a só idővel elveszítette az ízét. Ha nem tárolták megfelelően, vagy ha esővíz érte, a só feloldódott és veszített a hatékonyságából. A használhatatlanná vált anyagot egyszerűen ki kellett dobni. 
Ha tovább megyünk a só analógiájában, és azt a keresztények társadalomra ható befolyásával hasonlítjuk össze, szót kell ejtenünk arról is, hogy a túlságosan koncentrált „sótartalom” sem jó. Mindig a megfelelő adagra van szükség. A keresztények jelenlétének és tevékenységének kiegyensúlyozottnak és megfelelően adagoltnak kell lennie a társadalomban. Nem eredményez jó ízt, ha a keresztények a társadalmi élet összes területén száz százalékos „koncentrátumban” vannak jelen. Ami pedig a politikai vagy az üzleti szférát illeti, ezen a téren még nagyobb problémát jelent a keresztények túlzott jelenléte. Ezenkívül hasonló odafigyelést igényel a kulturális vagy a vallási élet is. 
A jó ízlés mértékletességet és kiegyensúlyozottságot követel a keresztények minden cselekedetében, de különösen személyes életük megszervezésében és igazgatásában. Az elfajult dolgokat nagyon nehéz helyrehozni. Őrizzük meg tehát a jó ízlésünket, mivel Isten is azt várja el tőlünk, hogy a föld sója legyünk! 
Hogyan tehetném érezhetőbbé a jelenlétemet a társadalomban, hogy még több jóságot és igazságot terjesszek embertársaim életére?