Magasztosság

 „Örvendezvén örvendezek az Úrban… mint menyasszony, aki felrakja ékességeit.” – Ésa 61:10

A magasztosság vagy ékesség és a báj rokon, bizonyos értelemben a kinézethez, testtartáshoz és mozgáshoz köthető tulajdonságok. Ézsaiás próféta a mennyasszony szemléltetésével próbálja bemutatni az isteni oltalom és gondoskodás kegyeiben részesített ember állapotát.
A mennyasszony ékességét elsősorban alkalmi ruhája adja. Mozgása közben ezt a magasztosságot csak fokozzák a gesztusai, illetve az arcáról sugárzó boldogság. Elbűvölő volta ebből az egyedi, személyes, ünnepi ragyogásból fakad, hisz nőiességének legmagasztosabb pillanatát éli át. 
Az ékesség némely esetben ártatlansággal párosul. Nem nehéz megérteni, hogy Isten miért használja az egyház jelképeként a mennyasszonyt. Ebben a jelképben megtalálható az a tisztasági és feddhetetlenségi eszménykép, amit Isten meg akar adni egyházának, és egyháza által akar ismertté tenni a világon. 
Az Isten által alkotott természetben számos dolog azzal a képességgel lett felruházva, amellyel kifejezheti azt a sajátos ékességet, amit a Teremtő eszményképként állított elé. Figyeljünk meg egy virágba borult fát! Különösen, ha gyümölcsfáról van szó, látványa az Édenkertet idézi. Ha végignézzük, ahogy a fehér hattyú a tó tükörsima vizén úszik egy áldott szombat reggelen, Isten magasztosságának egy újabb képe rajzolódik ki előttünk. 
Hogyan juthatna az én lelkem is abba a magasztos állapotba, amit Ézsaiás próféta lelki győzelmének és emelkedettségének állapotában élt át?